Angliában a XVII. században jelent meg először a fonalgrafika, melyet a takácsok találtak fel mint új szövési technika. Ehhez pontos geometriai számításokkal falapokba vert körmöcskéket használtak, amire aztán ráfeszítették a fonalat. Az így elkészült műveket főleg belső terek dekorációjaként használták. 

1904-ben Mary Everest Boole matematikusnő ( akinek egyébként a nagybátyjáról nevezték el a Mount Everestet) írt a fonalgrafika matematika oktatását megkönnyítő elméletéről, könnyen lehet, hogy ha ma is az ő játékos és kreatív módszereit alkalmaznák az iskolákban, a gyerekeknek is szerethetőbb lenne, és könnyebben menne a matek. 

A 70-es években Magyarországon is elterjedt, főleg a kiskatonák körében. Ezek a képek általában falapba vert szögekre készültek, melyekre aztán ráfeszítették a színes fonalat. A technika a számítógépek térnyerésével kezdett elhalványulni, hiszen csekély ismerettel könnyedén létrehozható volt egy ilyen kép a gépben, melyet aztán már lehetett is nyomtatni. Ugyanakkor a számítógép adhat neki új lendületet is, hiszen a  tervezés a gép révén jóval egyszerűbb.

A 90 es évekig főleg kisebb gyerekek körében élt a fonalgrafika, hiszen az óvodások, alsóbb osztályosok pici ujjaikkal szívesen csináltak a  technikával ajándékokat szüleiknek,rokonaiknak anyák napjára, és egyéb ünnepekre.

karácsonyi ajándék egy kisgyerektől

1990-től azonban ismét erőre kapott a felnőttek körében is, mint „kreatív hobby” amit elősegített Erica Fortgens a témában írt könyvsorozata, valamint sablonjai is.

Erica Fortgens

A technika önmagában igen egyszerű. Kartonpapír hátoldalán megtervezzük a mintát, körző, vonalzó segítségével, vagy számítógépes programmal. A megrajzolt mintát kipontozzuk 2 mm-ként. A kivarrni kívánt minta pontjait átszúrjuk a karton papíron, majd vékony fonallal és tűvel átvarrjuk. Az első öltést a hátoldalon celluxszal vagy ragaccsal célszerű rögzíteni, lehetőleg csomót ne használjunk.Az öltéseket egyenletes feszességgel húzzuk meg, de óvatosan, nehogy kiszakadjon a papír, vagy kitáguljon a lyuk.. Mivel elől és hátul is dolgozunk, ha a fonal összecsomósodik könnyen észrevehetjük, és megjavíthatjuk. Az utolsó öltést szintén rögzíthetjük celluxszal, de el is varrhatjuk a hátoldalon lévő öltések között.

Vásárolhatunk fémsablont is, ha úgy gondoljuk, hogy rengeteg képeslappal örvendeztetjük meg barátainkat.

Akár egy rossz cd-ét is bevarrhatunk ezzel a módszerrel, bár kicsit keményebb munka, de a cd csillogó felületén  a fonalgrafika az újdonság varázsával repít az újabb alkotások, ötletek irányába.

A fonalgrafika 3 dimenziós változata a japán temari labda, mely Kínából került át Japánba a VII. században. Igen nagyra értékelt kedves ajándék, melyet a hűség és barátság jelképének tekintettek. Ez egyáltalán nem hasonlít a magyar similabdára, ami anno fűrészporral volt kitömve. A régi temari labdák elhasznált kimonók selymeiből gömbbé formált alapra készültek, melyet művészi szinten burkoltak be bonyolult geometriai mintákat adó selyem és aranyszálakkal.

A világhálón igen sok mintát találhatunk, ha rá keresünk a "fonalgrafika" vagy "stringart" kifejezésre. Aki pedig szereti a matematikát, és geometriát az maga is tervezhet bonyolult, és lenyűgöző alakzatokat, végtére is ez az igazi kreativítás.